Elkészült a második generáció évenkénti leírása.

“Kicsit” megkésve, de végre befejeztük az első generáció cikk szerkesztését. A teljes cikk itt!

forrás: origo.hu

Október 15-én ünnepli 90. születésnapját Lee Iacocca, az amerikai autóipar egyik legendája.

Iacocca a pennsylvaniai Allentownban, olasz bevándorló családban született. 1945-ben szerzett mérnöki diplomát, majd a Princeton Egyetemen üzleti tanulmányokat folytatott. Pályafutását a mérnökként kezdte a Fordnál, de hamar kiderült, hogy jobban ért a kereskedelemhez. A cég kerületi képviselőjeként indult a karrierje, de néhány év múlva már a haszongépjármű részleg igazgatója, 1960-ban a Ford divízió általános menedzsere, 1965-ben elnöke volt, s 1970-ben a tulajdonos II. Henry Ford a cég vezérigazgatójának nevezte ki.

Sportkocsit a népnek!

Az 1960-as évek elején javasolta egy viszonylag olcsó sportkocsi kifejlesztését, s jelentős szerepet vállalt a projekt megvalósításában. Az 1964 áprilisában bemutatott Ford Mustangból már a kibocsátás évében 400 ezret adtak el – a tervezett évi 125 ezer helyett -, ezzel gyakorlatilag megmentette az összeomlástól az amerikai autógyárat. Iacocca a hatvanas-hetvenes években újabb modellek, a Maverick, a Pinto, az Escort kibocsátásánál bábáskodott és oroszlánrésze volt a Mercury márka újraélesztésében. Az 1974-es olajválság után azonban a nyers modorú Iacocca kemény vitába keveredett Forddal a vállalat jövőbeni stratégiája miatt, s 1978-ban végül elbocsátották.

A kirúgott menedzser 1979-ben elvállalta a megszűnés szélén álló, veszteséges Chrysler autógyár vezetését. Iacocca első lépésként a szövetségi kormányhoz fordult segítségért azzal érvelve, hogy egy ekkora konszern bukása beláthatatlan következményekkel járna az amerikai gazdaságra nézve. Kérése heves vitát váltott ki az állam szerepéről a piacgazdaságban, végül a Kongresszustól 1,5 milliárd dolláros hitelgaranciát (de nem pénzt) kapott, azzal a feltétellel, hogy ehhez a Chrysler is szerez kétmilliárdot.
Iacocca az amerikai autóipar addigi legnagyobb átszervezését és racionalizálási programját hajtotta végre, lefaragta a költségeket, új modelleket dobott piacra, s csaknem százezer munkahelyet épített le. A szakszervezeteket kiváló tárgyalókészségével sikerült rávennie, hogy egyezzenek bele a tömeges elbocsátásokba és a bércsökkentésekbe, de ő maga is csak egy dollár jövedelemre tartott igényt, amíg a vállalat nem lesz újra nyereséges.

Zseniális érzékkel népszerűsítette az üzemanyag-takarékos modelleket, a reklámkampányok alatt ő is szerepelt a tévéhirdetésekben, a legendássá vált mondattal: “ha talál jobb kocsit, azt vegye meg”. A kisebb autók és kisteherautók gyártásával a Chrysler végül kilábalt a válságból, 1981-ben már szolid nyereséget könyvelhettek el, a profit 1984-ben 2,4 milliárd dollárra nőtt, ezzel a cég még a Fordnál is nyereségesebb lett.
Nem járt rosszul anyagilag sem

Az immár élő legenda Iacocca 1987-ben 3 millió dollárnyi részvény-jutalmat kapott, s további 10,5 millióért vehetett Chrysler-részvényeket. Az autóipari dolgozók nagyhatalmú szakszervezete ezt túlzásnak találta és rablásnak nevezte a menedzser honorálását. Az 1990-es évek elején a Chrysler helyzete ismét romlott, nem sikerült kellőképpen diverzifikálni a termelést, betörni a repülőgépgyártásba, a hadiiparba, kudarcot vallottak a népszerű, tömegével eladható gépkocsikat előnyben részesítő programok is. A cég nehezen tudott versenyezni a japán konkurensekkel, a Honda és a Toyota is megelőzte az amerikai piacon. Iacocca, aki több mint húszmillió dolláros évi jövedelmével a világ legjobban fizetett menedzsere volt, szerződése lejártával 1992-ben megvált a cégtől.

1994-ben kereskedelmi bankot alapított, barátja, a milliárdos Kirk Kerkorian bevitte a Metro-Goldwin-Mayer filmcég igazgatótanácsába és más vállalatok vezetőségébe is. 2005-ben rövid időre az ismét szorult helyzetbe került Chrysler reklámembereként tűnt fel, nyugdíjas éveiben jótékonysági alapítványaival foglalkozik. Önéletrajza 1984-ben (magyarul 1988-ban) jelent meg, s nyolcmillió példányban kelt el világszerte, 2007-ben Vezetőink, hol vagytok? címmel jelent meg könyve.

Az EPA (Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala) nyilvánosságra hozta a 2015 Mustang fogyasztás adatait. Bár az új Mustang kicsit erősebb a korábbi modelleknél, a fogyasztás nemigen változott. Megjegyzendő hogy az EcoBoost egy teljesen új motor így erre vonatkozó korábbi adatok nincsenek.

2015 Ford Mustang (liter/100 km)

2015 Mustang EcoBoost (manual): 10,7 / 9 / 7,59 (város/átlag/autópálya)
2015 Mustang EcoBoost (automatic): 11,2 / 9,41 / 7,35 (város/átlag/autópálya)

2015 Mustang V-6 (manual): 13,84 / 11,2 / 8,4 (város/átlag/autópálya)
2015 Mustang V-6 (automatic): 12,38 / 10,69 / 8,4 (város/átlag/autópálya)

2015 Mustang GT (manual): 15,68 / 12,38 / 9,41 (város/átlag/autópálya)
2015 Mustang GT (automatic): 14,7 /12,38/ 9,41 (város/átlag/autópálya)

2014 Ford Mustang (liter/100 km)

2014 Mustang V-6 (manual): 12,38 /10,69 / 8,11 (város/átlag/autópálya)
2014 Mustang V-6 (automatic): 12,38 / 10,22 / 7,59 (város/átlag/autópálya)

2014 Mustang GT (manual): 15,68 / 12,38 / 9 (város/átlag/autópálya)
2014 Mustang GT (automatic): 18,1 / 11,76 / 9,41 (város/átlag/autópálya)

Mint az a számokból is látható, az új kézi váltós V6-os Mustang és az új automata Mustang GT városi fogyasztása magasabb a 2014-es modellnél, cserében viszont picit nagyobb teljesítményt kapunk a 2015 modellel.

Az 50 éves jubileumi év tiszteletére a Ford egy speciális limitált kiadást gyárt a 2015-ös Mustangból, “2015 Ford Mustang 50 Year Limited Edition” névvel. Az autóból mindössze 1964 darabot – vajon miért? 🙂 -gyártanak. A tervek szerint az utolsó, 1964-es sorozatszámú Mustangot még ebben a hónapban a Barrett-Jackson aukciós ház által szervezett árverésen Las Vegasban árverezik el.

Az ebből befolyt összeget az Edith és Benson Ford Szív és Érrendszeri Intézet kapja meg.
A nyertes ajánlattevő kap még egy VIP belépőt a november közepén a Homestead-Miami Speedway-en megrendezendő Ford Championship Weekenden, ahol ez a jubileumi Mustang lesz a hivatalos felvezető autó.

Mind az 1964 darab limitált kiadás természetesen 5.0 literes V8-as motorral lesz szerelve, mindegyikük full extrás. A vevők két választási lehetősége az autó színe lesz, mindösszesen két színből (Wimbledon fehér – ez volt a legelső Mustang 1964-ben – és Kona kék színekben) és az automata vagy kézi sebességváltó.

A nyertes továbbá extraként érheti, hogy a felvezető autóba is beszerelt kompresszort (supercharger) az 1964-es sorozatszámúba is beépítsék. A limitált kiadású Mustang több apró dologgal is tiszteleg a jubileumi évre, pl az 50 éve megjelent emblémát a hűtőrácson, az ülésekbe varrt “50 years” felirat, “50 years” tanksapka, és nem utolsó sorban a műszerfalon elhelyezett egyedi tábla az 1964-es sorozatszámmal, és a Ford elnöke Bill Ford kézjegyével.